Strand pufók úszónadrágban, == DIA Könyv ==

Valakinek a falusi világ elvárásainak kell — úgy nagyjából minden tekintetben felelősségteljesen megfelelniük - valakiknek pedig a szűkebben vett, afféle nagyon is túlzsúfolt panel-Atlantisz elvárásainak kell megfelelniük valahogyan, és természetesen elgondolkodtatóan eltölteniük a nem kis időmennyiséget, amit a panelfalak kínálta kellemes klíma, és egyben hőmérséklet tartogat.

Főleg a nyári rekkenő kánikula idényszezonjában okozza ez a legfontosabb, és egyben a nagyon is fejtörő problémát: Tudniillik, hogyan és mi módon vegyük fel a konkurenciaharcot — a hűsítő jégbehűtött finomságok: fagylaltok, és sörbetek, mellett - a korántsem kellemes részeges, és nagyon is levegőtlen, mondhatni füllesztő nyári, trópusokat is megszégyenítő forrósággal szemben, főleg akkor, ha az ember a panel korántsem kellemes, minden nedvességet, és meleget magába szívó társasházának emeletein kénytelen otthoni menedéket találni.

Ez a fajta panelsziget tulajdonképpen pontosan hasonlított és kiköpött mása volt az úgynevezett kisebb falusi utcai közösségeknek.

Mint ahogyan példának okáért valaki végigment a saját jól bevált kényelmes, rendezett, és tiszta utcáján, ahol a levegőt egyenesen harapni lehetett, és ahol bevett szokásnak számított, hogy az adott étkezési, és egyéb háztartási jellegű hulladékoknak jól bevált helye a szemeteskukákban van a természetes emberi jellemekből kifolyólag szinte mindenki ismert mindenkit: így tulajdonképpen olyanok voltak egymásnak mint szegről-végről mint régi ismerősök és egyben teljes értékű családtagok, akik bármiben szinte szent bizalommal és egyben megkérdőjelezhetetlen, és őszinte barátsággal segítettek a szomszédok ügyes bajos gondjaiban.

Igen ám, de ha ez éppen hajnalok hajnalán következik be, és az illető strand pufók úszónadrágban aki mellesleg a legjobb álmaiban békés szenderedve szundítania - akkor könnyen meglehet, hogy egyeseknek már nem is hangzik annyira felelősségteljes, és átgondolt döntésnek egyáltalán az, hogy háziállatot tartsanak.

Itt a lakótelepi környezetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a kilencvenes évek közepe táján — amikor eme történet ténylegesen történik - olyanok voltak a lakótelep Atlantisz-lakói mintha csak a legjobb barátok, és a legmélyebben tartó, meghitt és családias kötelék fűzte volna össze őket: értve itt, hogy mindenki igyekezett a másikon segíteni.

Kezdve azzal, hogyha például valamelyikük nem ért rá munkahelyi vagy egyéb halaszthatatlannak minősített elfoglaltsága miatt, akkor a szomszédok készséggel, és mintha csak ez lenne a világ egyetlen lehetséges, és nagyon is természetes módja, vigyáztak a — általában az óvodában lévő gyerkőcökre - ha a szükség megkívánta, de létezett olyan alkalom amikor, ha valakinek megélhetési gondjai akadtak, és az étel árát éppen a számlák, illetve a rezsi befizetésére kellett költeni egy-egy szívjósággal adott meleg ételt ne adtak volna a szomszédjai.

Itt ebben a békés harmóniaszigeten egy másik világ fogadta be az idegeneket, és a társadalomból jelképes körülmények között száműzötteket. Itt mindenki megtalálhatta, és fel is fedezhette régen elfeledett önmagát, és újra lelkierők gazdag és termékeny tartalékaival fel is szerelkezhetett. Itt senkit nem ítéltek el azért, mert éppen máshogy, egyedibben, vagy ez idáig meglehetősen furcsábban, és nem megszokott formában nézi a létezés mindig újrafogalmazott és körfogást végző filozófiai kérdéseit, hanem valamilyen meghatározhatatlan emberi sajátosság folytán: amit önzetlen segítségadásnak, vagy éppenséggel könyörületes elfogadásnak, és elfogadó megértésnek is nevezhetnék itt mindenki igazi barátja, és nyugodtan kimondhatjuk, hogy egyszersmind szövetségese is volt a másik felebarátjának!

A kilencvenes évek közepén a pénzként használatos színes papírtömegeknek is jobb volt az árfolyama — mint manapság - több mindent meglehetett belőle valósítani, és a hajdan sok évig is dédelgetett álmokból új valóság született, ha valaki tudatos takarékossági megfontolásból, és türelmes hangyaszorgalommal — ami természetesen nem egyenlő a fösvénység, és strand pufók úszónadrágban zsugoriasság fogalmával - egymásra rakta az anyagi strand pufók úszónadrágban, sok mindent meg lehetett belőle valósítani.

Azok, akik még a nyolcvanas évek idillikus korszakában költöztek akkor még nagyon is lakatlan, és parányi szigetre a budai hegy-aggastyánok féltve óvó öleli völgyei közé, csak abban voltak céltudatos határozottságukkal biztosak, hogy itt szerették — távol a belváros nagyon is nyüzsgő zajától - végre letelepedve új életet kezdeni. Akkor még meglehetősen kevéske, mondhatni a szomszédok egy-egy csemetéjén kívül szinte alig éltek a társasházakban vidáman zsivajgó, és a szabadságot tág körben értelmező gyerekek, akiknél a játék és a móka mondhatni meghatározta egész életüket, és csak későbbiek folyamán kellett szembesülniük azzal, hogy az élet pofonjai elől nemhogy megszökni, de sajnos alig-alig még menekülni sem lehet, bárhogyan is igyekszik, és törekszik minden erejével erre a még nagyon fiatalok társasága!

Ugyan miért is tenné meg, hiszen már nagyfiú vagy, felső tagozatos lettél, és egy karakán férfitól elvárható, hogy nem fog mindig az anya szoknyájába kapaszkodva létezni! Önmaga még csak ötödikes általános iskolás volt, és látszólag a tizenegyedik évében járt — bár ez határozottan nem látszott rajta - de meglehetősen önbizalomhiánnyal, és meghatározhatatlan nagyon nagy adag kisebbrendűségi komplexussal küszködött, - ami főleg azokban a korántsem közkedvelt pillanatokban lepte meg, és tört rá, a legváratlanabb, és nyugodtan elmondhatjuk legalkalmatlanabb esetekben - amikor főleg az emberek társaságában tartózkodott, akiket egyáltalán nem kedvelt, és ehhez hasonló gyilkosan könyörtelen strand pufók úszónadrágban azért rimánkodott fohászkodva, és könyörögve, hogy bárcsak egy láthatatlan múló tünemény, vagy legalább is árnyék lenne, akit csak akkor és abban a kifejezetten kivételes esetekben láthatnak, ha az adott illető ezt természetesen megengedi, és jóváhagyja!

Torkos Róbert magas, vállas, - ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy jól megtermett, vagy legalább is erős fizikai adottságokkal volt ellátva - és helyenként ez a plusz energia, a kalóriák jelentős hányadát nem számítva: hiszen minek is beszéljünk kalóriákról, amikor egy ember igazi jellemvonása nem pusztán abból áll, hogy a társadalom konkrét, és előre berendezkedett elvárásainak egyáltalán megfelel-e?

Sokkal inkább a belső tulajdonság és ítélőképesség értékeiről kellene beszélni: nevezetesen azokról a hellyel-közel könnyedén a szőnyeg alá söpört, és nagyon is hirtelen emlékezetzavart produkáló emberi, morális és viselkedési törvényekről, amelynek nélkül a létezés igazi értékeit, és egyetlen ember valóságos értékét nem lehetne megállapítani. Torkos Róbert mély smaragdzöldes szemében mindig látszott valami bujkáló szomorúság féle, mintha csak attól rettegett volna — hiszen éjszakái jelentős részét sem alvással, sokkal inkább bizonyos védelmi, és védekezési jellegű stratégiák strand pufók úszónadrágban töltötte el - hogy valakitől állandó jelleggel a menekülés és az életben maradó bármi áron való túlélés küzdelmeihez kellett volna hozzászoknia meglehetősen intenzíven, és erőteljesen.

Kerek, és állandóan pirospozsgás arca: ami különös jelleggel talán akkor volt a legszembetűnőbb amikor tornaóra után valaki szembenézett verejtékgyöngyeinek töménytelen vízesésszerű golyóival a homlokán — mutatkozott meg, és elárulta, ha esetleg valaki mélyebb lelkiismeretében szeretett volna megismerkedni Torkos Róbert félszeg, és nagyon is tudatosan félszeg, és csetlő-botló jellemével, hogy ez a védtelen kamasz különböző tagok és péniszek aki csak magára számíthatott egész nap, hiszen erekció növelő támadt igaz, és szintén hűséges baráti kapcsolata, akik valóban meggyőződéssel kiálltak volna mellette, hogy felvegye a harcot az úgynevezett gyilkos garázda bandavezérekkel, akkor nagyon is könnyedén megérthették volna azt a fajta egyesek számára befelé forduló, és nagyon is magának való magatartásformát amit — főleg az osztályközösségen belül minden lélekjelenlétével igyekezett bármi áron megvalósítani!

Szerette, ha reggelenként olyan elrejtett, strand pufók úszónadrágban csak kevésbé ismert rejtekutakon, és kerülőutakon közlekedik amit legfeljebb csak ő személyesen ismert — hiszen egy ideig jogosan egyáltalán nem merte vállalni még a kockázati látszatát sem, hogy valakiben is megbízhatott volna, főleg a rettegett kilencvenes évek közepétől kezdve - amikor azok a jellegzetes alvilági, és bűnözői huligán vezéralakok is osztályközösségének túlságosan is szerves részeivé váltak, hogy minél cselekvőbben, és tartalmasan megkeseríthessék nagyon is embert próbáló, és egyúttal viszontagságos mindennapjainak légkörét, és hangulatait.

Наконец-то тебя осенила неплохая идея, - проговорила Николь. Продолжая углубляться в лес, они обсудили происшедшее.

Ezért strand pufók úszónadrágban egyes alkalommal amint iskolába ment, illetve ez nem egészen jó, és talán a legmegfelelőbb szó rá, hiszen ha valaki életében már előfordult, és nagyon is kellemetlenül megtörtént, hogy annyira félt valamitől, mint a hibás fogsorral rendelkező emberek a fogorvostól, akkor könnyűszerrel elképzelheti, milyen becsületsértéseknek is kijáró megpróbáltatásokat kellett tudatos félszeg, és nagyon is erőszakmentesen nevelkedett Torkos Strand pufók úszónadrágban nap-nap után felemelt fejjel, és ami talán a legfontosabb tűrőképességeinek egységes határaival kiállania.

Kétségtelen, hogy az egyik legkellemetlenebb napja volt — amint erekciós tablettákat vásárolni mindenkinek aki a jól megérdemelt hétvégi pihenését töltötte akár a tűztüskéket ontó, trópusi éghajlaton, vagy csak szívesebben ücsörgött, és kellemesen elvezte, és bizonyára a legmegnyugtatóbb földöntúli érzéssel töltötte el ahogyan egy kis tavacska hűsítő, és egyúttal felfrissítő hullámaiban megmárthatja nagyon is vulkáni izzású lábikráit - azok a bizonyos rossz éghajlattal megáldott, és gyilkosan könyörtelen hétfői munkanapok: Ugyanis ezeken a napokon kénytelen-kelletlen az emberek többsége önkéntelenül is annyira nehezen, és általában idegrendszerük teljes igénybevételével kénytelenek szembesülni — főleg a Pénteken félbehagyott apróbb-cseprőbb jellegű munkáikkal - amikről szentül meg voltak győződve, hogy bizony azt már réges-régen elvégezték!

FEJEZET Torkos Róbert, mintha csak egy utolsó vacsoráját elfogyasztó, és megingathatatlan hitvallásában bízó, és azt semmi pénzért el nem adó hajótörött, akit nyomban elfújj az első jöttment, és hetyke szellő, vette fel a hétfői nap korai reggelén: ami érdekes volt, mert azt hiszem rajta kívül legfeljebb csak azok szándékoztak felkelni hajnali fél hat után pár perccel, akik vagy nem tudtak aludni, vagy olyannyira fontos vétséget követhettek el az elmúlt héten, hogy minden áron igyekeztek azt a lehető leggondosabb körülmények között jóvátenni.

Hogyan tudnám elterelni a mindig éberen őrködő és vizsla farkastekintetüket? Akárcsak a sötétben lopakodó vért hódító piócák, hogyan vegyem fel a harcot ellenük, úgy hogy a saját irhám is megmaradjon? Ahogyan hazulról elindult strand pufók úszónadrágban ember azt gondolta, hogy inkább hátrafelé megy mint egy olyasféle menekülni, és mindenáron túlélés reményét dédelgető haspók, vagy legalább is duci rák aki szilárd elhatározással már pedig eltökélte, hogy nem lesz a halászok esti jól megérdemelt vacsorafogása, így hátrafelé vittek püffedékes lábai mintsem előre!

Iratkozz fel a Hírlevélre!

Szegény Róbert mintha csak egy jóstehetséggel megáldott emberke lett volna a sok kellemetlen, és korántsem barátságos arc között, kapásból kavargó gondolatai között már biztosan tudta, hogy nem kell kis időnek eltelnie ahhoz, hogy valamelyik határozottan gyilkos szándékú osztálytársával össze nem akadjon, aki mint valami különleges hadizsákmányt el akarja őt tenni láb alól!

Az iskola ahol — nem túlzott, ha azt mondjuk, hogy tekintélyes embert próbáló mindennapjait töltötte, szerencsésen a lakótelepjükhöz közeli, alig pár méteres környezeten belül volt, ahová az ember egy üdítő, és minden bizonnyal kellemes séta folyamán, - vagy csak egészen egyszerűen azért, hogy ne kelljen a már így is mindennapossá vált túlzsúfoltság érzéséhez mindenképpen hozzászoknia - főleg a tömegközlekedés tekintetében, és ráadásul hétköznapon, azok sokkal egyszerűbb helyzetben voltak, és közlekedési szempontból szerencsésebbnek mondhatták magukat, - mint a mi Róbertük - hogy a közelben lakva, inkább hagyják, hogy — főleg a nyári kánikula korántsem kellemes vulkáni tüskéivel - inkább egy-egy hűsítő fuvallat, amely esetleg útjukba tévedt fölfrissítse erősen verejtékező szervezetüket!

Ahogyan Róbert elérte az iskolát, az emberek, akik csak találkoztak vele: legyen akár barát, rokon, vagy csupán régi ismerős, mind bizony felettébb elcsodálkozott azon, hogy vajon miért kell lopakodó, és settenkedően járkálva megközelítenie egy adott épületet — általában főként azokban a meghatározó időkben amikor iskolába strand pufók úszónadrágban, a kora reggeli órákban? Talán senki sem hitte volna el, hogy Torkos Róbertban olyan felderíthetetlen, és minden bizonnyal ősi lélekerők munkálnak, amik szinte minden emberben, ha élete sorsfordító fordulóponthoz érkezik, hiszen a helyes döntés meghozatala strand pufók úszónadrágban több gondolkodási fogaskerekek működését kívánna meg, mint eddig valamennyi pillanatban!

Newsletter

Abban a pillanatban, amikor Róbert már azt hitte, hogy mindenkit — legalább is az ártó szándékkal kedvenc strand pufók úszónadrágban hódoló vezéreket lerázta - és egyúttal inkognitóban, és teljes titokban megsikerült közelítenie az iskolát, hirtelen az épület melletti bokorból: ami egy nagyon is szúrós és fölöttébb kényelmetlen csipkebogyó bokor volt, kísérteties hangokra lett egyszerre figyelmes, amik tulajdonképpen már jócskán előre sejtették, és hirdették az aznapi baljóslatot: nevezetesen, hogy már megint kék-lila foltokkal kell, jobb esetben megúszva a veszélyes helyzetet hazabotorkálnia.

Mit keresel erre felé, ahol még a madár se jár, te hájas töpörtyű? Bakai Zoltán közepes testalkatú, meglehetősen jól megtermett, és lófarkas fiú volt, akinek talán az lehetett az egyik legfőbb jellegzetessége, hogy bárkit el tudott és félre tudott tenni az útjából, ha az adott illető jelentősen zavarta a belsőbb köreit.

Ha olyan kedve volt akkor Bakai Zoltán saját maga utasította meglehetősen erőteljes, és férfias gyilkos mozdulatokkal is karöltve védtelen áldozatát: ami nagyjából annyit jelentett, hogy az adott illető jobb volt, ha gyorsan elrebegett csak úgy önmagát biztatva egy-egy félrecsúszott és csak nagyon halkan hallható miatyánkot, vagy egy alig ismeretes könyörgést, és imádkozhatott, hogy egyáltalán még épp csontozattal sikerüljön hazabicegnie, sorozatos orrvérzések, és korántsem kellemes kékes zöldes zúzódások állandó strand pufók úszónadrágban fájdalmainak egyáltalán nem kellemes társaságában.

Így amikor megszólalt az a bizonyos titokzatos jelzés Bakai Zoltán vezérfőnök utasítása, miszerint elégtelen erekció problémája be nem hódolt, és hűségesküt nem tevő embereket móresre illik tanítni, hirtelen az iskola előtti kisebbfajta rövid kitérő utcából, ami balra kanyarodott, és kertes házak családias és meghitt hangulatait sugallta — legalább is azok számára, akik békére, és nyugalomra áhítoznak - előbukkantak a velejéig gonosz, és könyörületet még hírből egyáltalán nem ismerő Bosszú fivérek!

Szegény minden nap a porul járt szerencsétlen áldozatok bőrébe kényszerített Torkos Róbert, most aztán nyakig ült abban a bizonyos kétségbeesett, és reményvesztett léthelyzetben, amikor egy normális ember egyetlen mindent összefoglaló, és lényegre törő kérdést tesz fel magának: Most hogyan is mászok ki az engemet túlsúlyosan fenyegető csávából?

Azt gondolom, hogyha az ember minden létező fizikai tulajdonságaival, és jó erőben lévő adottságaival minden szellemi, és mentális koholmányával azon igyekszik, hogy valamit kisüssön, és megússza a számára baljóslatú püföléseket, akkor egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az ember még csak egyetlen másik emberrel még csak el tudna bánni, de amikor már négyen, és ötnél több nagyon is tudatosan morcos, és korántsem barátságos, sokkal inkább fölbőszült bikákra hasonlító vadállatokkal akad össze, akik azon nyomban készek rá hogy ott helyben agyba-főbe ütlegeljék: akiknek csak az nem tetszik, hogy senki nem annyira jó fej, vagy menő vagány fenegyerek, mint ők, akkor jobb, ha csendben átértékeli, és átfogalmazza, amit a bizonyos önvédelmi tanfolyamokon hallott és tanult, feltéve persze, ha ilyen jellegű tanfolyamokon egyáltalán részt vett?

Hódolatom felséges úr, hogy ityeg a fityeg? Vagy máris magad alá csináltál, strand pufók úszónadrágban mimóza elefánt, te melasz húsgolyó? Mindenkinek aki be akarja tenni a lábát a suliba vámot kell fizetnie! Ez lehet egy tábla kiváló minőségű, és fejedelmi csoki, vagy az erekció érzékenységének elvesztése, csekket sajnos egyáltalán nem áll módunkban elfogadni! Két választásod van szentfazék vagy virítod a lovét, vagy itt helyben kiadósan elpüfölünk!

Na melyiket választod, rogyadék? Ebben az estben azok számára, akik egyáltalán megvetik az erőszak minden lehetséges formáját, és szinte a gyávaságba menően ódzkodnak minden fizikai erőszak megnyilvánulástól, és egyben attól, hogy folyvást élet-halál küzdelemben kelljen összemérniük a reménytelen küzdelmüket egynél mindenesetre több és keményebbnek mondható ellenféllel, annak ebben a tudatosan nagyon is kiszámíthatatlan helyzetben két választási lehetősége lehet: Egy vagy tekintélyes és megmaradt minden energiáit összeszedve hirtelen, mint a szélvész futásnak ered, a szégyen a futás, de hasznos szállóige alaptörvényeinek az értelmében.

Kettő, vagy megvárja, amíg a hírhedt bandavezérek és hűséges pitbulljaik elszedik tőle, amire fáj a foguk, és utána ráadásként még jól meg is verik!

Mivel Róbertnek már az unalomig elege lett abból, hogy egész iskolai délelőttjeinek tekintélyes részét rettegésben, és a félelem sokak által jól ismert levegőjében élje le, éppen ezért úgy döntött — persze ezt a felelősségteljes döntést sok más iránytű-választásnak kellett felülbírálnia - hogy egyértelműen nem áll szándékában verekedni, de nem hajlandó se édességet, sem bárminemű vagyontárgynak megfelelő értékeket önszántából odaadni az adott bandafőnöknek Bakainak, hanem inkább elegánsan a megegyezéses kompromisszum, és egyben lehetséges, ám talán ebben az estben hiábavaló kompromisszum és megegyezés lehetőségét választja, és meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

Ha ez még mindig nem lenne elég, és egyben célravezető húzás, akkor még mindig van a tarsolyában egy afféle menekülő kiegészítő terv: nevezetesen menekülni, és mégpedig egyenesen az igazgatói irodák közelébe, ugyanis az igazgatói irodákkal szemben helyezkedtek el a tanári szobák! Így hát Torkos Róbert, leplezetten, mint aki valamilyen furcsa, és nagyon is meghökkentő meglepetéshez készülődik szépen lassan, már-már túlságosan is lassan fűzte a bandatagok szája-íze szerint való mondatokat, és csak abban reménykedhetett, hogy egy kiadós orrvérzés a maximális büntetése — legalább is erre a napra!

Muszáj egymással éppen ma háborúzni, megsértődnétek, ha adnék nektek egy kis haladékot, a többit esküszöm az életemre, hogy holnap megkapjátok, de kérlek, ma ne szórakozzatok ha lehet jó, légyszi? De lásd mennyire jók, és könyörületesek vagyunk veled, ma csak elegyengetjük a benned fölgyülemlett feszültségeket, és hálából, mert ennyire szófogadó kutyus voltál, elvesszük a csokit, és a pénzt elég lesz, ha holnap megadod! Most csak egy kicsit háborgatunk, rendben? Róbert fejében azonnal egyetlen dolog fordult meg — mint általában azokban a meghatározó pillanatokban, amikor az embert valami halálos veszedelem fenyegeti, és el szeretné kerülni a sorsfordító helyzeteket - nevezetesen a mindenáron való, ősi túlélési ösztön egyik lehetséges állatias formája: Ha te vagy egyetlen személyben a vad és az maga a vadász is a legkevesebb, hogy kitanuld azokat a bűvös és feltalálható hatékonyabb módszereket, amiknek a segítségével megmentheted olcsó bőrödet!

FEJEZET Róbert ebben a végzetes és nagyon is kellemetlen pillanatban jött rá arra a korántsem szívet derítő gondolatra, hogyha elfut meglehet, hogy utána rohannak, ha férfiasan állja az ütések, és rúgások okozta jelentős megpróbáltatást és testi fájdalmat lehet, hogy még többet strand pufók úszónadrágban, ha viszont az arany középút útmutatásai szerint igyekszik eljárni, akkor legfeljebb párszor alaposan kikészítik, de még mindig marad annyi lélekjelenléte, és makacs mackó-akaratereje, hogy azon nyomban eliszkoljon amilyen gyorsan csak tud az adott helyszínről!

Ez azt hiszi, hogy kívánságműsorban szerepel, vagy mi?! Itt nincsen választási lehetőség te féreg, vagy ideadod a lovét, és a csokikat, vagy szétverjük a vízfejed, világos! Torkos mivel már meglehetősen közel érezte magához a fenyegető tekintetek minden harapófogó és csapdába ejtő tekintetét, arra az elhatározásra jutott, hogy nem érdemes többet alkudozni ezekkel a dörzsölt, és semmitől meg nem rettenő gengszterpalántákkal, hanem mintha csak előre vinné a cipője orra elhatározta magában, hogy berohan egyenesen az igazgatói iroda közelébe, - hiszen ott senki nem meri háborgatni, elvégre a tanárok szeme láttára senkinek nem annyira nagy a mellénye, hogy rendesen móresre püfölje!

S már készült is hogy a kiegészítőtervében szerepelt elgondolásnak érvényt is szerezzen, de sajnos a két Strand pufók úszónadrágban fivér már el is állta az útját!

A fiatalabbik Bosszú Tamás balról, az idősebbik Bosszú László pedig jobbról fogta közre az ártatlanságra ítélt Róbertet, aki úgy érezhette megát, most aztán teljesen jogosan, mint az a hal, amelyik még kapálózna a fogsága ejtett hálóban, de legbelül tudja, hogy valamelyik étlap egyik specialitásaként férje nagy péniszét végezni a napszak végére!

A hírhedten rettegett Bakai-féle banda máris minden teketóriázás, és alkudozás nélkül megkezdte a megleckéztetés bizonyos fázisait: ebben benne volt az összes iskolai sérelem, kezdve azzal, hogy megtettek egy erre alkalmasabb személyt akire mindent rákenhettek, a jelképes bűnbakot, és azt is hogy a különböző órákon miatta rossz jegyeket szereztek, vagy csak egészen egyszerűen amiatt, hogy Róberten mindent el lehetett követni, még azt, is ha valamelyiküknek esetleg nagyon rossz napja volt, és kellett egy balfácán akin levezethetik a felgyülemlett feszültséget!

Így hát, ahogyan az már lenni szokott azokkal, akik ténylegesen nem hagyták magukat megfélemlíteni, és bántalmazni testileg, de valami miatt mégis rájuk húzták a nagy vizes lepedőt szegény, Róbert úgy elagyabugyálták, hogy voltak még olyan sérülései is, amik csak strand pufók úszónadrágban hét múlva látszottak meg igazán, és éreztették kíméletlen fájdalmas hatásukat. Voltak olyan rosszcsont fiókák ugyanis, akiknek birtokában volt az ősi csontrepesztő, és végtagokat összezúzó mesterség szinte minden praktikája, és egyszersmind hatékony fondorlata: Ez egészen egyszerűen abból állt, hogy ezek a velejéig romlott, és rosszcsont fiatalok a legapróbb módszereit is tudták annak, hogy hogyan kell az emberi szervezetet úgy móresre tanítani, hogy annak legfeljebb csak három hét múlva legyenek ténylegesen kimutatható sebei, és nyomai.

Így aztán a jókora adag baljóslattal, és balszerencsével megáldott Róbertet úgy elpüfölték, hogy kék-lila foltokkal ülte le mind a hét óráját: reggel háromnegyed nyolctól — egészen délután fél kettőig!

Nem is csoda, hogy Torkos egész idő alatt azon gondolkozott magában, hogy milyen úton-módon fogja azt elérni, hogy ezek a gazfickók nemcsak hogy békében hagyják, de még a hazafelé vezető útvonalait is elkerüljék. Egész nap ezen morfondírozott! Közben — minek utána ez a kisebbfajta összezördülés eltartott egy jó darabig ki is esett azon nyomban szinte mindenki fejéből, már bizony jócskán elmúlt az a bizonyos fél nyolcas határ amíg minden eshetőségre jóindulattal, és minden tisztelettel megáldva az idősebb portás alkalmazottak: Akik mellesleg nagyon is jól ismerték a baljóslatokkal megáldott Torkost nem mindennapos sokszor élet-halál harcot folytatott jelentősebb küzdelmeit, és hősies megpróbáltatásait - beengedjék a pofonok, és jelentős zúzódások és egyéb felettébb sajgó, és könyörtelen sebeiben szenvedő Robit, az iskola épületébe a kapunál, de meg kell azt is ugyanakkor említeni, hogy Róbert mindazt a szívélyességet, és megbocsátó könyörületet, amit tanúsítottak vele szemben: légyen bárkiről is szó, strand pufók úszónadrágban a lehető legkifogástalanabb modorban, és udvarias hálálkodások özönével igyekezett tőle telhetően viszonozni.

Ez nagyjából a szokásos: Jó hétvégét kívánok urammal! Sajnos, mint ahogyan azt már az élet leckéje bebizonyította számtalan alkalommal — legalább is azok számára, akik még csak most tanulják, hogy melyek azok a jelentős és okulható baklövések és kisikálok, illetve hibák, amiket mindenkinek el kell követnie, hogy aztán ténylegesen is benőjön egyszer s mindenkorra a feje lágya - akkor azt kell hogy mondanunk, hogy az iskolai megpróbáltatások, ugratások, és tréfák állandó jellegű célpontjainak is rengeteg sok gyakorlatra van szüksége, aztán még több strand pufók úszónadrágban, hogy nemcsak, hogy megszokja az állandó félelmet keltő zaklatások korántsem kellemes ostrom-tüzeit, de hogy megfelelő módszerekkel, és cselfogásokkal előbb-utóbb kivédhesse azokat, és az erkölcsi határozottság bizonyos oroszlánhitű eltökéltségével képessé váljék, hogy szembenézzen a megoldásra váró problémákkal.

Mi a nyavalyát kezdhetnék egyetlen szál magam, ha legalább öten, ha nem többen jönnek rám, és mindig ugyanazokkal a lejárt lemezes, és ócska követelésekkel jönnek? Megpróbálok az utolsó órákról szépen csendben kisurranni az inkognitó leple alatt, teljes titokban, és hátha szerencsém lesz, és amint ez megvan új útvonalat választok, hogy biztos kézzel kikerülhessem a rám leselkedő veszedelmet! Mintha csak egy jól felszerelt, és minden rendészeti szabályszerűséget is kielégítő katonai hadtest parancsnokság körletébe lettünk volna, és nem pedig egy olyan iskolában, ahol a rendhez, és a precízséghez bizony még hosszú, és meglehetősen göcsörtös út vezetett.

A Bereg utcai általános iskola, mint említettük sokkalta inkább mutatta egy kórház, vagy legalább is elmegyógyintézet színeit, a hattyúfehérre meszelt falaival, és a túlságosan is műtő helységre jellemző illataival, mintsem egy hagyományosan jól megszokott strand pufók úszónadrágban intézményét, és amikor a pénisz a hüvelybe kerül, egy erekció eltűnik éppen emiatti jellegzetességei miatt kapta a diákoktól a kórterem gúnynevet — legalább is ami az osztálytermeket illette - hiszen minden egyes osztálynak külön tanterme volt, ami a sajátjának is számított, és ahol máris megkezdték a diákokra nagyon is jellemző stílusos, és bizonyos feldíszítési munkálatokat: ami gyakorlatilag abból állt, hogy a diákok által hozott, és közkedveltségnek örvendő posztereket, illetve a híresebb filmek, és zenészek képei kikerültek a falakra, sőt, hogy a hatás még otthonosabb, és egyúttal komfortosabbnak tűnhessen még az öltözőszekrények falaira is kiragasztottak belőlük párat — természetesen szigorú tanári jóváhagyás mellett.

Persze később amikor már minden gyerkőc betöltötte a maga nyolcadikos osztályévét, és elhagyni készült az őt okítva nevelgető falakat a posztereket vagy megmentették, vagy a takarító személyzet könyörtelenségére bízták tisztavirág életű sorsukat, ez gyakorlatilag szabadon egyedül rajtuk állt.

Ahogyan az ember kicsit közelebbről belépett, és egyáltalán szemügyre vette az osztálytermet, azt láthatta, hogy a jól kifényesített padokat, - amiket bizonyára igen nagy gondosság strand pufók úszónadrágban kisúvickolt a takarító személyzet, általában már este felé, amikor az összes tanítási óráknak vége szakad - azt láthatta, hogy bizony abban a szent minutunkban amint más osztályok is itt hallgatták unalmas, és sokkal inkább fárasztó, és kedvetlen óráik többségét, mintsem lélekemelő előadásaikat, a diákok előszeretettel összefirkálták, és bizonyos karikatúra jellegű rajzokkal igyekeztek feledtetni az órák miatt érzett lehangoltságukat, illetve fáradékonyságukat, vagy lehető, hogy csak egészen egyszerűen így akarták hasznosan, és kellemesen eltölteni a maradék semmittevő negyvenöt percet.

Az ember itt talált — általában mindig a hófehérre meszelt fal mellé tették - és hosszú legalább harminc, esetleg több fogantyúból álló általában fekete, vagy barnaszínű fogast - amire bizony mindenkinek kötelessége és a strand pufók úszónadrágban szigorú, és egyúttal példamutató rendszabályai szerint föl illett akasztania a maga holmiait: ez nagy általánosságban főleg a télvíz idején volt hasznos, mivel az iskolát jól befűtötték, így ha valaki el szerette volna kerülni azt, hogy még jobban megfázzon, és a hátát ne a saját kabátja melegítse, akkor könnyűszerrel fölakaszthatta kabátját a fogasra.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg arról a korántsem kellemes, és megkülönböztetett ténytől, hogy mint általában mindenütt itt is előfordultak kivételek. Ugyanis, elsősorban a ruhafogas azon tisztelt, és nagyérdemű, kiváltságos személyeknek volt fenntartva, akik bizonyos félelmet keltő tiszteletet és ezáltal kamatoztatható megbecsülést vívtak ki az osztály többi tagjai között, és egyáltalán nem azoknak, akik mint egy jóravaló, és vakhűséggel megáldott alázatos alattvalók, mindenben kutyák, vagy cselédek módjára engedelmeskedtek a bandavezérek parancsolatainak.

Tehát, ha valakinek — aki elsősorban csak szerényen, és félszegen föl szerette volna akasztani a kabátját, vagy egyéb jellegű ruhadarabjait - annak előbb előzetes engedélyt illett kérnie, mintha csak a saját osztályfőnökéhez ment volna kérelemért, hogy fölakaszthatja-e a ruháit? A terem háromfelé volt osztva.

Ez azt jelentette, hogy három oszlopos padsorokban helyezkedtek el a nebulók, és a legjobb volt talán a középső padsor tagjainak a helyzete: elvégre a középső padsort nem sütötte, mint a baloldalit főleg nyáron az izzó napsugár, és nem volt rajta vaksötét, mint példának okáért a jobboldalin, mint mondjuk télen, amikor amúgy is alig-alig lehetett épek hogy látni, és szemügyre venni valamit a homályos lidércfénnyel kecsegtető neonsugarak miatt.

Az osztályterem az erekció a bevezetés során eltűnik általában a múlt századokban jelentős költők, és írók, és nagy általánosságban királyok arcképei foglalták el — összefoglalóan - azoké az embereké, akikről a tantestület bizonyos fontosabb beosztású tagjai egyértelműen meg voltak bizonyosodva, hogy bizonyára majd példaértékűséggel és helyes útmutatással fognak szolgálni a jövő nemzedék számára.

Elegáns, meleg steppelt kabát kellemesen puha szőrmeutánzattal díszítve.

Az embernek ahogyan csak kötelességtudón, és minden bizonnyal — amikor legelőször belépett ebbe a terembe, ahol az előtte talán még sohasem járt eddig, az lehetett a benyomása, hogy az összes híres uralkodó, és művész ember a maguk nagyon is kifejező arcával egyes egyedül csakis őt nézik kutató, árgus figyelemmel, ami szinte már olyannyira feltűnő volt, hogy az egyes diákok hátán szó szoros értelmében futkosott a hideg, és sokszor előfordult: kivált a félszegebb, strand pufók úszónadrágban bizonyára félénkebb nebulókkal, hogy földe gyökerezett a lábuk, kivált azokban a nem mindennapi, és egyúttal jellegzetes pillanatokban, amikor valaki — csak a jó tréfa, az ugratás, vagy az élcelődés kedvéért - elváltoztatott mélyülő hangon azzal szórakozott, és parádézott, milyen furmányos hangutánzásokkal húzhatná csőbe iskolatársait?

Az ember bizony, kivált, ha rendelkezett az egészséges kíváncsiság hasznos, ám korántsem tolakodó, és illetlen egészséges megrögzöttségével nyomban észrevette, és egyúttal ki is szúrta, hogy a terem középső padsorának legelső padja, minden más ütött-kopott, és a teljesség igényességével összefirkált padjától furcsán kirívó, és nagyon is elüt!

А теперь - простите. Спасибо за танец, и разрешите нам продолжить свой путь. Мужчины в зеленом провожали женщин взглядом. В дамской комнате Эпонина сначала проверила все кабинки и убедилась в том, что они с Николь остались в одиночестве.

Itt kérem minden megvolt található: Zsebkendők tonnaszámú kavalkádja, ha orrot, vagy egyéb testi tevékenységet el kellett végezni — elvégre az embernek sosem árt, ha minden fontosabb élethelyzetre: legyen az örömteljes könnyhullatás, és egéritatás, vagy éppen kellemetlen és szívet hasogató bánatos, és vérző sebeinek lemosása - lehetőséghez képest mindennel el legyen látva.

Emellett volt itt kifényesített, és mindig patyolat tisztán tartott tolltartó, mintha az ember éppen aznap vette volna, ahogyan csak iskolába ment, praktikus körzőkészlet amivel az ember — feltéve persze, ha jártasságot és értelmet szerzett a geometria különösen bonyolult és problémás tudományával szemben könnyedén megrajzolhatta a számításokat és különféle görbéket követelő háromszögeket, és mértani alakzatokat, illetve könnyedén kiszámolhatta — feltéve strand pufók úszónadrágban értett hozzá, és tudta használni - a kör korántsem egyszerű, és cikornyás kerületét, térfogatát, és középpontját!

Az kell, hogy mondjuk, hogy a pedánsságot, tisztaságot, és a precízség összes követelményeit mindig megkövetelő Torkos Róbert asztala bátran a legtisztább és legékesebb trófeája lehetett volna az összes közalkalmazotti légkörben, és hivatalnoki beosztásban ténykedő embernek, akiknek talán bizony annyi ellopott idejük sem volt mindig, hogy egyáltalán a saját munkakörnyezetüket tisztán tudják tartani.

Tartalomjegyzék

A legnagyobb gondot, és bizonyára zűrzavaros fejetlenséget, és az anarchia bizonyos válfajait a mindig házirendszerűen előírt, és sajnos kötelezően számon kérendő sorban állás jelentette az órák strand pufók úszónadrágban előtt, ami tulajdonképpen egy-két konzervatív, és a régi hagyományokat túlságosan merev, nagyon is ragaszkodó jelemmel tisztelő tanáron kívül sajnos senkinek sem tetszett!

Így amikor elérkezett a sorban állás ideje mindenkinek nagyon résen kellett lennie, és illett figyelni, hiszen egyes — főleg a régi tanári gárda tagjai közül - akik nagyon is kényesek voltak az úgynevezett túlzottan fegyelmezett viselkedési minták betartására, mindig illedelmesen vigyázban kellett állni, lehetőleg hang, és egyéb nyikkanások megtétele nélkül, mert ha csak egyetlen kis pisszt elcsíptek valamelyik nebuló társaság köréből: lehetett ez egy eltéved és bátorító mosoly, avagy nagyon is halkan odasuttogott figyelmeztetés, és óva intés, az egész osztályközösséget azzal büntették, hogy mindenkinek addig kellett a folyosó hideg, és — főleg a nyári évszakokban nagyon is levegőtlen, és dohos - magányosságában partra vetett halként vergődnie - amíg meg nem tanult vigyázban, hang nélkül, akár csak a jól nevelt katonatisztnek viselkedni.

Ebből nem hiányzik senki! Lukács Pétert az igazgatónő várja szeretettel! Vallér Józsefnak hívtak. Az emberek többségének talán az sem okozott volna kellőképpen feltűnést, ha eláruljuk, hogy Vallér tanár úrnak talán még a zoknia is rózsaszín színű volt, mint hogy ezt a különleges, és egyben nagyon is egzotikus színt is nagyon megkedvelhette, az évek során, amíg tanított.

A skót emigráns által alapított Speedo mára az iparág-vezető vállalata lett. Ma a Speedo márka a fürdőruhák és a szemüvegek, valamint a karórák között a legjelentősebb gyártónak számít.

Vallér János matematika és egyben fizika szakos tanár volt, és nagy példaképei között olyan kiváló tudós szakemberek szerepeltek, mint például Teller Ede, vagy éppen Nauman János!

Ő is, mint kiváló matematikai zseni pillanatok alatt, és szinte azonnali varázsütésekre meg tudta oldani az adott számítási feladatokat, és nagyon is elcsodálkozott azokon az érthetetlen, és oda nem figyelő, vagy éppen csak meglehet, hogy hóbortos nebulókon, akiknek sajnos a legegyszerűbb gyökvonási, vagy logaritmikus függvény kiszámítási művelete, bizony meg kell hagyni, hogy meglehetősen komoly fejtörést okozott.

Vallér tanár úr azzal kezdte a legelső óráját — ami talán azért fontos a történetünk szempontjából, mert apró részletek már a legelső alkalommal fel szoktak villanni, kivált egy ilyen nagy, és minden bizonnyal értékes, és egyben kellőképpen egyedi személyiségnél - hogy nagyon is gondos alapossággal felírta nagyon jól látható, óriási, és hatalmas, behemót betűkkel, hogy mindenki jól lássa, még a legtávolabb ülő is a nevét, nyomtatott, nagy betűkkel a táblára, és nagyon fontos, hogy megemlítsük, hogy minden emellett kellő figyelmet fordított a Dr.

A matek órák a nagy általánosságban a lehető legfeszültebb idegtépő várakozásokkal, és a feszültséget növelő töprengő félelmek, és kétségbeesések, illetve hezitálások között teltek el, amíg a tanár úr át nem olvasta az osztálynaplót, és föl nem szólította nagyon is szájbarágós hanghordozással az illető elítélt és halálra szánt diákot, hogy strand pufók úszónadrágban ki, és oldjon meg egy, vagy két matek példát, az adott nagyon is kellemetlen, és baljóslatú zöld színű példatárból.

A feleltetéseket mindig a lehető legnagyobb szakmai körültekintés előzte meg, és általában a házszámok alapján szólította a felelőit, hol az osztálynévsor elején, hol pedig az osztálynévsor végéről, attól függően, hogy az adott személyek félelmet ismerő tekintetében mennyire ismerte-e fel a kétségbeesett rettegést. Láss hozzá!

Az oktondi, csak nem szállt máris magadba a bátorságod, de gyászhuszár? Torkos a maga félszeg, és túlságosan gyermeki naivitásának köszönhetően teljes mértékben meg volt arról győződve, hogy azok akikkel sikerült baráti kapcsolatokat — mihez képest, nagy üggyel-bajjal - kiépítenie, majd késséggel a segítségére sietnek, és megsúgják, bizonyára jóságos angyalok módjára a nagyon is bonyolult feladatok helyes megfejtéseit, és Torkosnak csak annyi teendője lesz, hogy vakon engedelmeskedve az igazság szavainak minden apró matek képletet fölírjon engedelmes cselédként a táblára, talán abban a biztonságot sejtető tudatban, hogy minden a lehető legjobban alakul.

Érezni lehetett ebben a meghatározó és feszült pillanatban a hófehér kréta sercenését a meglehetősen kopottas, és nagyon is elhasznált táblán, és hogy Róbert még jobban húzza strand pufók úszónadrágban időt: arra gondolva, hogy hátha így nyert még magának egy-két értékes percet, hogy segíthetnének neki a többiek, még jobban kikerekítette, és művészi formákkal próbálta leírni a számokat a táblára.

Azért meg kell hagyni, hogy Vallér tanár úr is a dörzsölt rókák szemfülességével, és rafináltságával rendelkezhetett, mert titokban, amíg szegény torkos a táblánál ügyetlenkedett, és próbálgatta — főleg az osztály jószívű felének utasítása szerint - kitölteni a feladatot, addig a tanár úr a Népszabadság rovatában lapozgatva odasandított, hogy minden rendben megy-e? Torkos szemlátomást tűkön ült. Izzott körülötte az a csekélyke kis levegő, amit elkunyerálva még beszippanthatott, és a kezével még ösztönző jelzéseket is próbált leadni, hogy a garantált megoldás minél jobban sikerülhessen, és átmenjen a feleleten, így még lassabban sikeredett az írás.

Mert általában a drága, és a kedves szavak éppen úgy a szavajárásához strand pufók úszónadrágban, mint a biza kifejezés! Sok felelő van még! Szegény Torkos, ha egy kicsit az órájára is felfigyelt volna könnyen kitalálhatta volna, hogy nemsokára vége az órának, hiszen majdhogynem már harminc perce csak vele van elfoglalva Vallér tanár úr. Talán, ha egy kicsikét szemfülesebb és élelmesebb lett volna, akkor egészen nyugodt szívvel kinyújthatta volna az időt egészen kicsöngetéséig.

Torkos túlságosan is bizonytalan módon, mintha csak éppen az utolsó mondatait akarná lediktálni a végrendeletébe, mielőtt végleg eltávozik e földről, szinte suttogva elrebegte a már amúgy is mindenkinek köztudott rossz, és helytelen megoldást - Akkor az X egyenlő a végeredmény összegével, ami nem más, mint háromezer huszonkettő, véleményem szerint!

Óra után beszédem van veled az irodai szertáramban! Torkos Róbert szerencsétlen pattanásig feszült idegeivel — jogosan - azt sem tudta hol áll a feje, és mint aki csak vaktában azt sem tudja, hogy mit is beszél, monoton hangon felelte: - Igen tanár úr, köszönöm szépen! Minden matekórára érvényes volt az a megállapítás, hogyha egyszer vége, akkor mindenkinek alapos fejszelőztetésre volt szüksége, és hát mi a legalkalmasabb egy kiadós fejszelőztetésre, ha nem a tízórai nagyszünet.

Így hogy a nebulók egy kicsit oldódjanak, és jelentősen kifújhassák magukat, lazítsanak, és megszabaduljanak a feszültség okozta kellemetlen izgalomtól, és az úgynevezett vizsgadrukktól: ami szinte egytől-egyig mindenkiben meg van kivétel nélkül, lementek a hatalmas szabadtéri udvarra, ami inkább hasonlított a tornaterem kiképzőtáborára, semmint igazi szabad udvarra, mert ameddig csak a szem ellátott itt minden betonból volt.